Név: Nwalca Avernoir
Becenév: Nehta, Anoe
Gúnynév: Falmar - azaz Tengeri Szellem, ezt azért kapta, mert sokáig lent tud lenni a víz alatt és a tengeri állatok bizalommal fogadják. Csíhú - ezt húga aggatta rá, és azóta a családból sokan szólítják így, jelentése nincs.
Kor: 20 év | 74-75 év körüli
Nem: férfi
Faj: démon
Generáció: 3. generáció
Jellemzők:
 Külső: Magas, de nem olyannyira. Sok izom nincs rajta, szálkás teste van, de a bordái rendesen kilátszanak, ha nagy levegőt vesz és nyújtózkodik is. Zöld haja össze-vissza vágott, néhol hosszabb egy-egy tincs, és meglehet, hogy fésűt régen látott. Írisze fekete, de pupillája halovány szürke, ami a képessége miatt van. Öltözködése, mikor milyen. Nem szereti, ha bele kell erőltetni magát egy csicsás öltözékbe, jobban szereti a lenge ruhákat, amiknek nincs felső részük. Bár igazából sokszor rohangál az alvó ruhájában. Finom vonásai vannak, kissé hegyes orra. Folyton vigyorog, mosolyog. A bal kezén van egy fonott karkötő, még húga fonta, és azóta hordja. Tekintete nyugodt, ahogy minden mozdulatából árad a világbéke, és a hanyagság-udvariasság egyvelege. Még fiatal és egészen kamaszos arca van, amivel nagyon szépen tud nézni, és olyan arckifejezéseket tud produkálni, amivel mindenkit meg tud nevettetni.
 Belső: Mintha valami másvilágban élne, teljesen elvarázsolt. Nem mondhatni, hogy ábrándozik, álmodozik egy olyan világról, mit saját maga teremtett meg, de mégis ezt hiszi mindenki, hogy valami jobb után áhítozik. Pedig neki tökéletesen megfelel a mai napok, a percek, mit nem tart valóságosnak, de másviláginak sem. Szórakozott, meglehetősen kedves, bár ez a kedvesség mégsem az az igazi. A mosolya is más, olyan mindentudó, sunyi és hátborzongató. Képtelenség kiismerni, hiába vannak a testvérek, ő mindig is egy külön világ marad. Nem fárad azzal, hogy másokkal megértesse önmagát, igazából sosem gondolt rá, ahogy arra sem, hogy megtartsa a két lépés társaságot az ellenféllel szemben. Mulatságos, szeret bókolni, de ezek mögött sokkal inkább van rosszindulat, mint dicséret. Sokat nevet, de olyankor igazán, néha gúnyos. Sok mindent szeret, voltaképpen mindent és mindenkit szeret, legalábbis ezt mondja. Imádja a madarak csicsergését, a fű zöld színét, a finom falatokat, ahogy a vér vörösségét, a hullák undorító szagát. Hamis érzelmeket mutat ki magából, vagy valódiakat? Ki tudja. Áttörhetetlen a védelme, az a fal, amit maga köré épített, habár mindenki úgy tudja, hogy igazából nagyon is barátságos, és közvetlen. Mégis van benne valami hátborzongató. Nem mondhatni, hogy makacs, önfejű, vagy forr a vérre a bosszú miatt. Nyugodt természetű, képtelenség felhergelni, nincsenek olyan szokásai, hogy dühösen neki megy a falnak fejjel. Sokat alszik, és úszik, ezekben lekörözhetetlen, mondjuk imádja is mindkettő elfoglaltságot. A komolyság nem jellemző rá, ahogy az sem, hogy megválogatja a szavait, habár annyira nem őszinte senkivel sem szemben. Apját mélyen megveti, kifejezetten utálja, míg testvérét imádja, habár Lexie már elhunyt. Úgy gondolja, hogy a családja tehet róla, legfőképpen az apja, ezért iránta mélyen kifejezi undorát és gyűlöletét. Nem rossz akaró, de élvezettel öl. Vannak furcsaságai, miszerint szereti lenyalni a vért más testéről, sötét dolgokat rímbe foglalni és nevetni mások kínzásán, vagy akár a sajátján is. Az új feleségét konkréten levegőnek nézi, nem nagyon foglalkozik vele. Csak az új törvény miatt kényszerült bele ebbe a házasságba, de nem is igazán zavartatja magát, hiszen előszeretettel fekszik le bárki mással, bármikor, ebből volt is egy 'kis' incidense, amiről csak apja tud.
Képességek: hamarosan
 Erősségek: Jól tájékozódik, habár mindig azt mondja, hogy fogalma sincs merre kell menni. Ez igaz is, de mindig a jó irányban lyukad ki, tehát meg lehet benne bízni, ha esetleg eltéved valaki és felbukkan. Hajlékony, borzasztóan az, és nagyon gyorsan tud futni, de csak rövidtávon, mert hamar kifárad.
 Gyengepontok: A húgát mindig is imádta, odavolt érte, és ez kölcsönös is volt. Amikor meghalt, teljesen összetört lelkileg, és a mai napig is belehasít a fájdalom, ha elhunyt testvéréről van szó. A bogaraktól fél, gyermekkorában a többiek sokszor piszkálták ezért, és e miatt sírt is. Mára már nem sír, viszont még mindig nem barátkozott meg velük. Nem épp a legerősebb ember, és az ereje néha annyira legyengíti, hogy egy egyszerű megfázásba is képes lenne belehalni.
Történet: A húga volt a mindene, vele játszott, neki mesélt esténként, vele aludt, vele tanult. Elszakíthatatlanok voltak, mindketten megnyíltak a másiknak, ápolták egymás lelkét, egyengették egymás útját. Aztán jött a férfi, akibe beleszeretett húga, és amit nem nézett jó szemmel, de miután megkedvelte, elfogadta. Teljesen gondtalan életet élt, nem problémázott, nem vitatkozott senkivel sem, mindenkihez ugyanannyira kedves volt, habár a furcsaságok már régen kialakultak benne, a kényszereivel együtt. Lexie férje meghalt egy végzetes napon, és húga összeomlott. Természetesen végig ott volt mellette, segítette. De, apjuk úgy gondolta, hogy egy új házasság segítene neki, amit persze ellenzett a leány, de akkor is rá kényszerítették. A fiút ő nevelte, mert húga képtelen volt rá. Anoe próbált segíteni testvérén, de végül meghalt. Teljesen összeroppant és apját okolta haláláért, a mai napig is gyűlöli. Akkoriban egy futó kaland részesévé vált, de a nőt kegyetlenül megkínozta, meg megölte, nehogy foltot ejtsen rajta. Viszont apja megtudta, ám nem szólt neki, hadd higgye, hogy senki sem tud róla. A jelleme rohamosan változott meg, habár nem rossz irányba, vagyis mindenki így látta. A kamasz fiúra figyel, hiszen húga is így akarta.
Egyéb: Valamilyen oknál kifolyólag a cápákkal különösen megérti magát, szereti őket és megszelídülnek előtte. A képességének köze sincs a vízhez, mégis több ideig lent tud lenni a víz alatt, mint általánosságban. A tengeri ételeket nem eszi meg. Tökéletesen játszik hegedűn, zongorán, hárfán, a zenét nagyon szereti. Szép a hangja, lágy, kellemes, mikor énekel.
Kép: